Jelző reakciók

A fájdalom (dolor)

Az agykéreg (cortex) és a zsigerek (viscera) között kölcsönös kapcsolat van. Minden zsigeri működés az agykéreg ellenőrzése alatt áll.

A fájdalom egy tünet. Vészcsengő, mely  felhívja a figyelmet a kóros elváltozásokra. A test felszínén jól lokalizálható. Reflexek útján védi a szervezetet a károsító hatásoktól. Az agykéreg a fájdalmat az idegvégződések helyére vetíti ki.

Fájdalom hatására megváltozik a szervezeten belüli véreloszlás, heves fájdalom súlyosbíthatja a kóros állapotot, sőt sokkot is válthat ki.

A fájdalom tulajdonságai:

  • Jellege
  • Erőssége
  • Kisugárzása
  • Belső szervek fájdalma azokra a bőrfelületekre sugárzik ki, amelyek a belső szervvel azonos gerincvelői segmentumokból kapják beidegzésüket.

Fájdalmat okoz:

  • a folytonosság megszakadása
  • a túlzott feszülés (pl. helyi oedema)
  • ütés
  • a vérellátás akut csökkenése
  • oxigénhiány

A fájdalmat csillapítani kell, vagy meg kell szüntetni a beteg szubjektív panasza és káros következménye miatt.

A fájdalomról és a fájdalomcsillapításról itt olvashatsz többet!

 

Védekező mechanizmusok azok a mechanizmusok, amelyekkel:

  • szervezetünk igyekszik megőrizni az épségét vagy
  • alkalmazkodik a külső, belső változásokhoz

Lehetnek:

  • aktívak: ilyenkor a szervezet maga védekezik
  • passzívak: a szervezet felhasználja a készen kapott védőanyagokat (pl. ellenanyaggal történő oltás)

 




 

Aktív védekező mechanizmusok:

Természetes védőgátak

Az ép bőr és a nyálkahártyák: hatékonyan gátolják a kórokozók bejutását szerkezetükkel, csillószőreikkel, váladékaikkal. Működésük feltétele:

  • ne csökkentse a működésüket túlzott külső tényező
  • ép legyen a szerkezetük
  • elegendő mennyiségű, és összetételű váladékot termeljenek
  • ne sértsük meg beavatkozásaink során

Erre jó példa hogy ha túl sok hideg ételt vagy italt fogyasztunk, könnyebben betegszünk meg felső légúti fertőzésben.

Immunválaszok

A szervezet védelmét külön védekező rendszer látja el. Részei a fehérvérsejtek, a nyirokrendszer, a vérképzőszervek kötőszövetei és az érbelhártyán lévő sejtek.

Feladataik:

  • a szervezetbe jutott baktériumokat, toxinokat ártalmatlanná teszik
  • részt vesznek az ellenanyagok termelésében

Ha a szervezetbe antigén hatású anyag kerül, azt az immunrendszer közömbösíteni igyekszik. Amikor a kórokozó bekerül a szervezetbe, az antigénhatás azonnal érvényesül.

Nem specifikus immunválasz

Nem antigénspecifikus, hanem genetikusan meghatározott, veleszületett ellenőrző és védelmi funkció. Ilyen a fagocitózis. A fagociták számának növekedése a szervezet védekező mechanizmusára utaló jel (pl. gyulladások).

A fagocitasejtek más néven falósejtek megtalálhatók:

  • a vérben (granulocyták, monocyták)
  •  a szövetekben (pl. a máj Kupffer-sejtjei)

A fagociták feladata hogy megtámadják és felfalják a szervezetbe került idegen anyagokat, sejteket.

Specifikus immunválasz

Szerzett képesség. Kórokozóra szabott védekezés, melyet a szervezet megtanul. Az első találkozáskor azonosítja a kórokozót, majd ellenanyagot termel. A következő találkozásnál már emlékezik a kórokozóra így gyorsabban felismeri és agresszívabban tud ellene fellépni. Kialakulhat természetes és mesterséges úton. A specifikus immunválasz aktív elemei a lymphocyták.

A gyulladás (inflammatio)

A szervezetet érő ingerekre adott viszonylag azonos tünetekkel járó szöveti válaszreakció. Gyulladást okozhatnak:

exogén kórokok

  • mikroorganizmusok
  • mechanikai, vegyi hő- és sugárártalmak

endogén kórokok

  • vérellátási zavarok (thrombosis)
  • a szervezet saját immunkomplexeinek aktiválódása (glomerulonephritis)
  • anyagcserezavarok (köszvény)

Nemcsak helyi jelenség, az egész szervezetet is érinti.

  • Helyi elváltozások: szövetkárosodások, érreakciók, szövetsarjadzás.
  • Általános reakciók: láz, leukocitózis, fokozódnak az energiatermelő folyamatok, a vérfehérjék összetétele és aránya megváltozik.
Láz

Fagocitózis során az elpusztult fagocitákból, a szövettermékekből pirogének (lázkeltők) szabadulnak fel, ezek okozzák a hőmérséklet emelkedését.
A lázról és lázcsillapításról itt írunk.

Mediátor anyagok felszabadulása segíti a vér összetételének megváltozását:
  • a fehérvérsejtek számának a növekedését (érésük, differenciálódásuk is meggyorsul)
  • az ellenanyagok felszaporodását a vérben
  • az albumin/globulin arányváltozást
  • és ennek alapján a vörösvérsejt-süllyedés gyorsulását

Az exogén, endogén kórokok hatására az érintett szövetekben biológiailag aktív anyagok (pl. hisztamin, szerotonin) szabadulnak fel. Ezek az anyagok a védekező mechanizmus részei, de a hajszálerek falának az áteresztőképességét is fokozzák. Az érintett terület vérellátása megnő.

A szövetkárosodás helyére fehérvérsejtek gyűlnek össze:
  • belőlük különböző enzimek lépnek ki
  • az enzimek hatására egyéb gyulladásos mediátor anyagok is felszabadulnak
  • önmagát károsító körök, láncfolyamatok indulnak be
A fehérvérsejtek a szövetkárosodás helyén lévő kórokozókat felfalják, ezáltal:
  • részben lokalizálják a kórfolyamatot (lobgátat képeznek)
  • részben szétesnek, és az ott keletkező genny alkotóelemévé válnak
A kórokozó behatolási helyén az erek kitágulnak
  • az érfal áteresztőképessége megnő
  • a vérplazma kiáramlik a szövetek közé (exsudatio)
  • a vérplazmával olyan anyagok is kikerülnek a sejtközötti térbe, amelyek a celluláris immunválaszt, és a fagocitozist könnyítik, gyorsítják
A szövetsarjadzás :

az elpusztult szövetek helyét granulációs sarjszövet foglalja el. Ez az eredeti szövetstruktúra helyreállításának a folyamata.

A gyulladások klasszikus tünetei
  • Rubor (kipirulás): a véráramlás fokozódik, erek kitágulnak, az érfal áteresztő képessége nő.
  • Tumor (duzzanat): az erekből kilépett lobos izzadmány következtében.
  • Calor (meleg tapintat): a fokozott véráramlás és a fokozódó sejtanyagcsere miatt.
  • Dolor (fájdalom): a különböző anyagokat szövetközti izzadmány ingerli a fájdalomérző receptorokat és azok ingerületbe kerülnek.
  • Functio laesa (funkció kiesés): elsősorban a fájdalom és szövetkárosodás miatt.