A szoptatás és az anyatej jelentősége újszülött és csecsemőkorban

Az újszülött számára a legideálisabb táplálék az anyatej. A szoptatás nem csak a gyermek fejlődéséhez szükséges tápanyag és folyadék szükségletét fedezi az első 4-6 hónapban, de optimális összetétele, vitamin és ellenanyag tartalma  révén védi az újszülött egészségét. Szoptatással az újszülött táplálása egyszerű és biztonságos, mindig “kéznél van” az étel, az anyatej hőmérséklete megfelelő, csíratartalma elhanyagolható. Erős érzelmi kötődés alakul ki a szoptatás során az anya és gyermeke között, ami az értelmi és érzelmi fejlődés szempontjából sem elhanyagolható. Az anyatejjel táplált gyermekek között kisebb számban alakulnak ki később bizonyos betegségek, ritkábbak a légúti és emésztő rendszeri betegségek, kevesebb a cukorbetegség, magas vérnyomás és elhízás. A szoptatás az anyát is védi. A gyermeküket szoptató anyák körében később kisebb számban fordul elő például csontritkulás és emlőrák.

Az anyatej

Az anyatej minden olyan táplálékot tartalmaz, amire az újszülöttnek szüksége van.  A tápanyagok összetétele lehetővé teszi a könnyű emésztést, biológiailag értékes fehérjéket tartalmaz melyek között nincs testidegen fehérje, így szakemberek szerint az anyatejjel táplált csecsemők között később ritkábban alakulnak ki allergiás kórképek. Telítetlen zsírsavakat tartalmaz melyek könnyebben szívódnak fel. Szénhidráttartalmának mintegy felét galactose teszi ki, ami az idegrendszer fejlődéséhez szükséges. Értékes vitaminokat és immunanyagokat is tartalmaz. Az anyatej összetétele nem állandó, a gyermek fejlődésével szinkronban változik az összetétele, így a szoptatás biztosítani tudja a fejlődés különböző szakaszaiban szükséges tápanyagokat.

A valódi tejelválasztás hormonális hatásra indul meg a szülés után. Először sárgás folyadék, ún. colostrum vagy előtej termelődik, ami igen értékes az újszülöttnek mert vas, fehérje, zsír és immunanyag tartalma nagyobb mint az érett anyatejnek.

Az érett anyatej kb. a szülés utáni 10. napon jelenik meg. Az anyatej mennyisége az első napokban kevesebb, de az újszülött igényei is kisebbek még. A tejelválasztásért két hormon felelős, a prolactin nevű hormon felelős a tejelválasztásért, az oxytocin pedig a termelődött tej tejtároló üregekbe préselését szabályozza. Ha a mell kiürül, fokozódik a prolactin termelés, ami miatt nő a tejelválasztás. Ebből látható hogy a megfelelő tejtermeléshez a mellett ki kell üríteni a szoptatás vagy fejés során.

A szoptatás

A szoptatás egyes anyáknak és gyermeküknek könnyen megy, mások segítségre és bátorításra szorulnak.

Mielőbb kezdjünk szoptatni, ha lehetséges a szülés utáni első órákban érdemes az újszülöttet mellre tenni, mert a szopási reflex ekkor a legerősebb. Az első hat hétben érdemes éhségsírás esetén szoptatni mert ez elősegíti hogy a baba szükségleteinek megfelelően alakuljon ki a tejelválasztás. Minden szopáskor mindkét mellből szopjon az újszülött, később át lehet térni a váltott melles szoptatásra.

A szoptatás addig tartson míg a gyermek abba nem hagyja a szopást. Gyermektől függően 10-20 perc szopás után elengedi a mellbimbót ez jelzi a szoptatás végét. Az első hetekben igény szerint szoptassunk, vagy 3 óránként. Igény szerinti szoptatás esetén a csecsemő magától áttér 1-2 héten belül a napi 7-8 alkalomra. 2 óránál sűrűbben nem ajánlott szoptatni.



A szoptatás módja

Fontos a mell tisztasága és ápoltsága. Szopás előtt a mellet és a bimbót langyos vízzel mossuk meg, vegyszerre nincs szükség, mert a bimbóudvar területén található mirigyek védő anyagot választanak ki a fertőzésekkel szemben. Lemosás után töröljük szárazra a mellet. Érdemes beruházni egy jó minőségű szoptató melltartóra a mi a mellet alul jól megtámasztja, de felül is tartja. A lehajtható kosarú melltartók nagyon praktikusak, ha nem lehajtható a kosár akkor elöl kapcsos modell a célszerű. Beindult tejelválasztás esetén a melltartóba helyezett betéttel tudjuk felfogni a szivárgó anyatejet.

Anya helyezkedjen el kényelmesen, mellmagasságban tartva a teljesen maga felé fordított, megfelelően megtámasztott csecsemőt. Ülve, hónalj alatti vagy bölcsőhelyzetben is szoptathat. Anya a hátát és karját támassza meg, ne görnyedjen előre, a gyermek súlya az ölében legyen.

A szoptatás kulcsa a megfelelő mellre helyezés. A helyes mellre tétel elengedhetetlenül fontos a hatékony szopáshoz és a bimbósérülések kivédéséhez. Ha kézzel támasztjuk meg a mellet, hüvelykujjunk a bimbó felett legyen, a többi ujj a mell alatt. A mell alatti ujjakkal megemelve a mellet, lehetővé válik a bimbóudvar alatti tejöblök kiürítése is. Ha a csecsemő éhes, a mellbimbó szájához érintése kiváltja a kereső reflexet és ráharap a mellre. A hatékony szopáshoz fontos hogy megfelelő mértékben vegye a szájába az emlőt. Megfelelő szopás esetén az ajkai kifordulnak, nyelve félkörívben simul a mellhez, orra és álla érinti az emlőt. A szopás és nyelés jól látható és hallható.

Szoptatás után “büfiztetni” kell, hogy a lenyelt levegő távozhasson az emésztőcsatornából. Büfiztetéshez függőleges helyzetbe kell hozni az újszülöttet úgy, hogy a feje a vállunkra támaszkodjon. A levegővel kevés anyatej is távozhat, ez a bukás. Ha nagy mennyiségű táplálék távozik és az nem fehér, meg kell mutatni orvosnak a kicsit.

Szoptatási nehézségek

  1. lapos, befele forduló mellbimbó –  ez kiemelhető a terhesség utolsó három hónapjában, a melltartóban viselt bimbókiemelő segítségével.
  2. mellbimbó berepedése – megelőzhető a helyes mellre helyezéssel.
  3. emlőgyulladás – megelőzhető a mell rendszeres kiürítésével
  4. egyes betegségekben nem javasolt a szoptatás (pl. bizonyos fertőző betegségek, dekompenzált szívbetegség stb.)
  5. pszichés betegségek esetén egyedileg mérlegelendő  a szoptatás kérdése
  6. koraszülöttek esetén még a szopási reflex nincs kifejlődve, vagy hamar fáradnak. Ez esetben fontos a mell rendszeres fejése a tejtermelés fenntartása miatt.
  7. a gyermek légzési nehezítettsége miatt is kialakulhat szopási nehézség. (pl nátha miatti orrlégzési nehézség)
  8. ajak és szájpadhasadék esetén ha nem tudja a gyermek a zárt teret biztosítani a szopáshoz, nem tud szopni.

Eleinte érzékeny a mellbimbó. A helyes mellre helyezés segíthet a mellbimbó kisebesedésének megelőzésében. Fontos hogy a mellbimbót ne húzzuk ki hirtelen a gyermek szájából mert megsérülhet. Ha ujjunkkal kicsit megnyomjuk a csecsemő állát elengedi a mellbimbót.

Az érzékeny mellbimbó kezelhető nyugtató, puhító krémmel (pl Bepanthen) és használható bimbóvédő a szoptatás alatt. A fájós mellet egy napig pihentethetjük, de le kell fejni hogy a tejtermelődés folyamatos legyen.

A szülés utáni első napokban nem ritka hogy a hirtelen megnövekedett tejtermelés hatására a mell tömötté, nehézzé válik, forró és feszül. Ha ehhez a bimbó érzékenysége is társul, ördögi kör kezdődhet: anya kevesebbet vagy rövidebb ideig szoptat, így a mell nem ürül ki, így még több tej gyülemlik fel, további feszülést okozva. Megoldás a szoptatás és a fejés: ki kell bírni a fájdalmat és ki kell üríteni a mellet a bimbó megedződik és meggyógyul pár nap alatt.

Életmód és étkezés a szoptatás alatt

Az anyatej mennyiségét és összetételét befolyásolja az életmód és az étkezés. Fontos a megfelelő mennyiségű folyadék (kb napi 2 liter). A táplálék minősége olyan kell legyen hogy fedezze a megnövekedett szükségleteket. A tápanyag minősége és összetétele a legfontosabb, az étrend legyen változatos és teljes értékű. Nem a sok evés a cél, hisz attól a tejtermelés nem fog nőni csak anya elhízásához vezet. Erősen puffasztó ételek és olajos magvak nem ajánlottak, koffein és nikotin ellenjavallt, gyógyszer pedig csak orvosi engedéllyel szedhető, mert sok gyógyszer az anyatejen keresztül a gyermek szervezetébe jut.

A fejés és az anyatej tárolása

Igény szerinti szoptatás esetén csak akkor van szükség fejésre, ha valami miatt (pl a gyermek betegsége okán) nem lehetséges a szoptatás. A mell túltelítődése esetén is fejni kell a feszülés enyhítése miatt. A fejés módját minden szoptató anyának meg kell tanulnia, ebben a szülészeti osztályok nővérei és a védőnő tud segíteni. A lefejt anyatej hűtőszekrényben 48 óráig, lefagyasztva -18 fokra pedig 3-6 hónapig tárolható.