Szamárköhögés (pertussis)

A  szamárköhögés (pertussis), egy heveny fertőző, járványos betegség, mely csecsemő vagy gyermekkorban, jellegzetes köhögési rohamokkal és hosszú időtartamú lefutással járó megbetegedést okoz.

A szamárköhögés oka, kóroktana, járványtana

A szamárköhögés kórokozója a Bordatella pertussis nevű baktérium. ( Ez egy tojásdad alakú kórokozó, mely Gram-negatív festődésű).

Hasonló kórképet sok egyéb kórokozó is okozhat, ezért a hasonló tünetekkel járó betegségeket pertussis-szindróma néven is szokták emlegetni. (adenovírusok, Chlamydia stb…)

A szamárköhögés betegség cseppfertőzéssel terjed. A kórokozó a külvilágban hamar elpusztul és a köhögés során nem jut el olyan messzire a levegőben mint pl a kanyaró kórokozója, ezért a megbetegítő képessége jóval kisebb. A betegség már a bevezető hurutos szakban fertőz, és 3-5 héten keresztül megmarad a fertőzőképessége.

A szamárköhögés lappangási ideje 7-10 nap, a betegség kiállása tartós immunitást hagy maga után. Az újszülötteknek nincs ellene passzív anyai védettsége.

A szamárköhögés tünetei:

Enyhe hurutos, megfázásos tünetekkel kezdődik. Hőemelkedés, száraz köhögés jelentkezik, de minden kezelés ellenére nemhogy csökkennének a tünetek, hanem az idő elteltével fokozódnak.

Egyre gyakoribbá válik a kínzó köhögés mely éjjel erősebb, és gyakran a köhögés miatt hány a gyermek.

A szamárköhögés második szakaszában 1-2 hét hurutos tünet után görcsös köhögési rohamok jelentkeznek. A köhögési rohamokat hányás kíséri, és megjelenik a betegségre jellemző fő tünet a húzás.

Jellemzően mély belégzést követően 5-10 szaggatott köhögés következik, melyet pár másodperces apnoe követ, ezt követően hosszú, hangos szamárordításhoz hasonló húzó jellegű belégzés követ, melyet újabb köhögési roham kísér. A szamárköhögés erről a húzó jellegű légzésről kapta a nevét. A roham általában hányással zárul. A betegség csúcsponján akár napi 40-50 roham jelentkezhet, majd a második-harmadik héttől fokozatosan csökken a számuk.
 




 
A rohamokat külső ingerek, etetés vagy orvosi vizsgálat is kiváltja. A sok roham megviseli a gyermeket, kimerült, gyenge és nyűgös. Arca, szemhéja duzzadt, és a nyelve alsó fele kisebesedhet, mert a köhögési rohamok során kinyújtott nyelvet a metszőfogakhoz dörzsöli.

Oltatlan fiatal csecsemőkön a köhögési rohamokat tüsszentési roham, vagy apnoé és cyanosis helyettesítheti.

A szamárköhögés utolsó szakasza az oldódási szakasz, mikor is a rohamok száma jelentősen csökken, majd egy-két hét alatt meg is szűnnek.

Nem ritka jelenség, hogy a szamárköhögésen átesett gyermek a következő légúti fertőzéskor újra pertussis szerűen köhög.

A szamárköhögés szövődményei:

Kialakulhat tüdőgyulladás, PTX, vagy bronchiectasia. Idegrendszeri szövődménye lehet a köhögési roham közben jelentkező eclampsia. Végzetes szövődmény lehet a csecsemőket fenyegető gégegörcs, mely légzésleállást okozhat.

A bőrön, nyálkahártyákon és szemen vérzések jelentkezhetnek a köhögés során fellépő erőlködéstől, továbbá sérvek, vagy végbélelőesés is előfordulhat az erőlködés miatt.

A szamárköhögés diagnózisa:

A tünetek alapján valószínűsíthető a szamárköhögés diagnózisa, melynek felállításában a vérkép is segít. Biztos diagnózist ad a kórokozó kitenyésztése. Szerológiai módszerekkel lehet a pertussis szindróma esetén a kórokozókat elkülöníteni és beazonosítani.

A szamárköhögés kezelése:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek

Ajánló Antibiotikumok
Védőoltások
Fertőző betegségek
(Új lapon nyílnak meg)

Antibiotikus terápia szükséges a kórokozó legyőzéséhez. A beteg gyermeket hat hétre eltiltják a közösségtől, állapottól és lefolyástól függően gyógyulhat otthon, vagy kórházi fertőző osztályon.
 
Az antibiotikum mellet kiemelten fontos a tüneti terápia: párásítás, légúti váladék oldás, szükség esetén leszívás. Nagyon súlyos esetben kórházi kezelés, oxigén terápia vagy gépi lélegeztetés is szükséges lehet.
 
Gondoskodni kell a megfelelő folyadék és energia bevitelről, célszerű a rohamokat követő hányás után azonnal megkínálni a gyermeket, mert a megfigyelések szerint ilyenkor kisebb eséllyel provokál újabb rohamot az étkezés.
 
A táplálás és a folyadékbevitel nagy kihívás elé állítja az ápolót, hisz rohamokat provokálhat a táplálkozás. Célszerű sűrűn kis adagokban véghez vinni a fogyasztást.
 
A roham alatt a csecsemőket fel kell emelni, és fejüket előre hajtani, hisz hanyatt fekve a roham végén jelentkező hányást félrenyelheti.
 
Nagyobb gyermekek esetén a nyugalom biztosítása is fontos, kerülni kell lehetőség szerint a rohamokat kiváltó ingereket.

A szamárköhögés prognózisa:

A fiatal oltatlan csecsemők esetén, a betegség kimenetele a mai napig bizonytalan. Nagyobb gyermekek és felnőttek esetén a prognózis általában jó.

A szamárköhögés megelőzése:

Hazánkban a szamárköhögés elleni aktív védőoltás kötelező. Hatására jelentősen csökkent a megbetegedések száma de nem szűnt meg teljesen. (1990-ben pl. 12 eset fordult elő)