Nagy öröm a szülőknek, ha kiderül: gyermekük kimagasló tehetséggel bír valamely területen. A felelősen gondolkodó felnőttnek közvetlenül ezután persze az az első gondolata: mivel kell támogatni a tehetséget, milyen pluszköltségek terhelik majd a családi büdzsét, ha nem akarják, hogy a zsenipalánta elkallódjon? Honnan vonják majd el az ehhez szükséges pénzt? Vajon a
gyerekek elfogadják a szűkösebb költségvetést?
 
Gyakran már a tehetség feltérképezéséhez is szükséges némi financiális erőforrás. Bár, mint a Tehetséghidak 2015-ös kutatásából kiderült: a lakosság nagy hányada szerint elsősorban a szülő és a tanárok tudják megállapítani, kiugróan tehetséges-e egy gyerek (sokkal inkább, mint edzők vagy pszichológusok), sok szülő kötelességének érzi, hogy az ingyenesen elérhető szolgáltatásokon kívül más szaktanácsadókkal is konzultáljon, aminek akár súlyos anyagi vonzatai is lehetnek.
 
Ugyanígy van ez a tehetség feltérképezése utáni következő lépcsőfokkal: a tehetség fejlesztésével, kibontakoztatásával is. Erre szintén számos lehetőség adódik az iskolán, zeneiskolán, iskolai sportkörön és hasonló intézményeken belül, sőt, fejlesztő programokra pályázni is lehet, ezeket pedig az állam finanszírozza. Mégis igen gyakori, hogy a szülők ezek mellett vagy helyett más alternatívát választanak, amely a családi büdzsében jelentkező megszorításokkal jár. Ezenkívül pedig még ha maga a képességfejlesztő foglalkozás ingyenes is, a logisztika, az eszközök vagy a felszerelések többnyire szintén borsos áron érhetők el.